"A nő összehúzta szemöldökét, majd végighúzta ujját a dekoltázsán és finom, érzéki mozdulattal lehúzta bal válláról a selyemköpenyt.

Leon érezte, hogy valami megmoccant odalent, s tudta, hogy Lorenának sikerült kirángatnia a komfortzónájából. Sikerült felébresztenie alvó reflexeit."

Kettő

Fekete öltönyt és vörös nyakkendőt viselt. Szájában egy kiváló minőségű, márkás szivar lógott, s kezében több ezer dollár figyelt. Szeretett bezárkózni az irodájába egy-egy balhé után, s megszámolni a pénzt. Újra meg újra átfutatta ujjai között, s különös élvezettel töltötte el a tudat, hogy ismét minden simán ment. A rendőrségnek nem sikerült rajta ütnie a bandán, s így nem vesztette el legjobb csapatát, az oroszlán családját. Mert, ha a hatóságok elkapják a bandát, akkor ő már nem tehet semmit. Nem vesztegetheti meg a bírót, mert így ő is könnyen veszélybe kerülhet. Bár való igaz, az oroszlánért talán még ezt a kis kockázatot is vállalta volna… ha ő lenne a Diablo kartell családfője. A vezérek vezére. A főnökök főnöke. De mivel nem ő töltötte be ezt a posztot, a kartell szabályai szerint kellett viselkednie. Ha valaki lebukik, az veszély mindenki számára, így magára kell hagyni. De ha akár a legcsekélyebb esély is van arra, hogy a lebukott bandatag netán hajlik arra, hogy együtt működjön a rendőrséggel, meg kell halnia. Ez az utca törvénye. Az árulókat nem tűrhetik meg maguk között.
Szerencsére nem kellett elrendelnie egyik csapattag halálát sem, mivel megint túljártak a rendőrök eszén. Ismét gyorsak voltak, s igazán profik. Mint mindig. Ők a legjobbak. S az áru már el is érte célját, s ő már számolhatja is a bevételt.
Gondolataiból a biztonsági kamera rángatta ki. A képernyő ott volt az íróasztalán, közvetlenül az asztalra felhelyezett lába mellett. Új vendég érkezett a Vörös Tulipán bárba, verőfényes nappal, ami azért is meglepő, mert még ki sem nyitottak. Mi lehet olyan fontos, hogy ilyenkor érkezik a lokálba valaki?
Kopogtattak az ajtaján. Még ki sem mondta a szabad szót, máris előtte állt egy bajszos, fekete hajú és szemű, mexikói férfi.
–Főnök, itt van Leon és látni akarja magát.
–Carlos, nem megmondtam, hogy aki zavarni mer, annak az egyik ujja bánja?
–De, Ricky, de gondoltam…talán fontos lehet.
Ricky Ray, a Vörös Tulipán tulajdonosa, s Szicília egyik legbefolyásosabb embere felállt. Lassú léptekkel Carlos elé sétált, s lusta, kövér kört fújt alkalmazottja arcába. Egy ideig kifürkészhetetlen arccal nézte leghűségesebb emberét, majd elvigyorodott.
–Ha Leon látni akar, az mindig fontos.
Carlos is mosolygott már, habár egy perc erejéig elhitte, hogy Ricky valóban megharagudott rá.

Mindeközben a látogató lehuppant az egyik fekete bőrfotelba, s nézte, ahogyan a táncos lányok az esti produkcióra készülnek. Fiatalok voltak, tehetségesek és vonzóak. Habár lenge öltözetet viseltek, s csábítóan mozogtak, Leon férfi ösztöneire nem igazán voltak hatással.
Amikor először járt a bárban, sok-sok évvel ezelőtt még tapasztalatlan, zöldfülű volt, s ebből adódóan le sem tudta venni szemét a hölgyekről. Mohón leste minden mozdulatokat, s mit meg nem adott volna azért, hogy Ricky Ray helyében lehessen. Aztán, ahogyan teltek az évek, s ő mindent megkapott, s elért, amiről valaha is álmodott, megunta az efféle élvezeteket, s egyedül a száguldás és a veszélyes helyzetek érdekelték. Megszállottan rajongott az extrém sportokért, imádta, ahogyan az adrenalin elborítja elméjét. Mivel bármelyik nőt megkaphatta, megunta őket. Nőnek kellett lennie a talpán annak, aki el akarta csábítani Max Leont.
Leon körbe nézett a bárban, s gyorsan összehasonlította azzal az állapottal, amelyet először látott itt. Akkoriban még elég lerobbant volt itt minden, egyedül a lányok voltak szemrevalóak már akkor is. Régebben ingatag faszékek vették körül az ütött-kopott asztalokat, s a legolcsóbb italokat lehetett kérni a pincérektől. Ricky Ray vagyonának gyarapodásával párhuzamosan a Vörös Tulipán is átalakult. A faszékeket felváltották a bőrfotelok és a bárszékek, az asztalok helyét az üvegasztalok vették át, s ha valakinek exkluzív italra volt szüksége, az itt megtalálta a legkülönbözőbb minőségi italokat a világ különböző pontjairól. Emellett Ricky építetett egy színpadot is, ahol a lányok léptek fel, s amely széle hol vörös színben, hol pedig királykékben világított a műsorok alatt.

Miközben emlékezett észre sem vette, hogy egy barna, göndör hajú nő a háta mögé osont és befogta a szemét.
–Régen jártál erre, Leon – a nő hangja lágy volt és csábító – Hiányoztál.
Leon szája sarkában sokatmondó mosoly jelent meg.
–Lorena, kérsz egy italt?
A nő elvette kezét a férfi szeméről, majd kihívó mozdulatokkal leült Leonnal szemben. Fekete köpenyt viselt, s a köpeny sarkából kivillant az alatta lévő bordó csipkés melltartó széle. Lorena hátravetette dús, göndör haját, majd összekulcsolta lábait. Barna szemében felsőbbrendű fény csillogott.
–Ted! Hozz egy tequillát! – szólt a szőke bárpultoshoz úgy, hogy közben le sem vette szemét Leonról.
Leon hosszan kémlelte a nő tekintetét, majd ismét elmosolyodott.
–Te sosem változol, nem igaz?
–Sohasem. Aki rossznak születik, úgy is hal meg.
–Tehát kísérletet sem teszel arra, hogy a Mennyországba juss.

-Miért tennék? A pokolban jobb bulik vannak, mindazonáltal sokkal több az ismerős. Amúgy sem állna jól a glória.
–Ellenben az ördög szarv.
A nő összehúzta szemöldökét, majd végighúzta ujját a dekoltázsán és finom, érzéki mozdulattal lehúzta bal válláról a selyemköpenyt.
Leon érezte, hogy valami megmoccant odalent, s tudta, hogy Lorenának sikerült kirángatnia a komfortzónájából. Sikerült felébresztenie alvó reflexeit.

–Mondd csak, Max Leon, mennyi időre ugrottál be hozzánk?
–Csak egy kevésre. Beszélnem kell Rickyvel, aztán megyek.
–Kár, megnézhetted volna az új táncműsoromat.
–Nagyon sajnálom, de az most nem fog menni.
Eközben megérkezett a rendelt ital. Lorena gyors mozdulattal egyszerre lehajtotta az egészet. Halvány pír jelent meg az arcán az ital erejétől.
–Leon, drága barátom! – csendült Lorena mögött Ricky Ray érdes hangja – Minek köszönhetem látogatásod ezen a korai órán?
Leon felállt, hogy kezet rázhasson Rickyvel. Elégedetten konstatálta, hogy még mindig nem olyan erős a szorítása, mint az övé. Ők ketten sok mindenben hasonlítottak egymásra: egyforma magasak voltak, Ricky is kopasz volt, ugyanazokat a dolgokat szerették, s Ricky sem volt egy vékony, gyenge fajta. Ráadásul a köztük lévő korkülönbség sem látszott nagyon. Ricky majdnem húsz évvel volt idősebb Leonnál.

-Nos, Leon, hallgatlak. Á, Lorena! Kedvesem, mi lenne, ha most kettesben hagynál minket?
Lorena felállt, vetett még egy utolsó kihívó pillantást Leonra, majd elsétált.

-Micsoda kis bestia, nem igaz Leon? Átkozottul kívánatos egy nő! – Ricky sóvárgó tekintettel kísérte végig a nőt, amint az eltűnik az öltözőkbe vezető ajtó mögött. – No, de halljuk csak. Mi történt?

Leon visszaült a helyére. Körbe nézett, hogy van-e valaki a közelben, majd fojtott hangon így szólt:

-Az ikrek hazatértek. A csapat készen áll a következő bevetésre. Mikor érkezik a következő szállítmány?
Ricky elővette zsebéből kedvenc szivarját.
–Parancsolsz? Első osztályú, kubai.
Leon megrázta a fejét.
–Rég leszoktam már a dohányzásról.
–Tudom. Jól tudom barátom. Kár, hogy megveted az élet kínálta élvezeteket. Nézz csak körül, itt van ez a sok lány. Bármelyik teljesíti a legtitkosabb vágyaidat is, csak választanod kell. Te pedig mit csinálsz? Észre sem veszed a szépségeket. S még szivarozni sem akarsz. Mindig csak a meló, mi? A kis balhék. Azok izgatnak téged, nemde? No, de rendben. Nem akarlak én itt cikizni vagy kritizálni. Mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja. Nem szólok én bele senkijébe sem. Csupán szeretném elmondani a véleményem.
–Tudom, Ricky. De ezt már egyszer átbeszéltük.
–Emlékszem, Leon. De akkor is. Az életet élvezni kell. Persze csak akkor lehet kiélvezni, ha van rá pénzed. S a pénzhez dolgozni kell. De hát a pénz mire való, ha nem arra, hogy elköltsd? Autókra, hajókra, nőkre, italokra. Mulatni is kell, nőket ágyba vinni. Látom, nem vagy ma túl jó kedvedben – állapította meg Ricky Leon merev arca láttán – Rátérhetnénk a tárgyra, igaz? Rendben. A következő akció egy hét múlva lesz. A hármas öbölben. Éjjel érkezik két tonnányi kokain. Ti szépen elhozzátok ide, s a többi az én dolgom. A béretek a szokásos. Áll az alku?
Leon bólintott, majd ismét kezet rázott Rickyvel.
–Egy fekete halászcsónak hozza el a kicsikét. A jelszó arany lesz ezúttal.
Az utolsó mondatot el kellett ismételnie, mivel felcsendült egy szám a zenelejátszóból, s elkezdődött Lorena főpróbája.
A nő párducmintás melltartót és hozzá szintén párducmintás bugyit viselt. Derekán csillogó ezüst öv díszelgett. Táncát először egy széken kezdte, majd kéjes mozdulatokkal az ezüstszínű táncrúdhoz sétált, s ott folytatta mutatványát. Olyan volt, mintha megállt volna az idő. Minden szem Lorenára szegeződött, a férfiak éhes tekintetekkel, a nők pedig elismerő s kissé irigykedő tekintettel nézték a bár királynőjét. Ted, a bárpultos, kis híján elejtette a kristálypoharat, amit éppen törölt. Ricky pedig kivette szájából a szivarját.
–Ördög és pokol… micsoda szörnyeteg!

Leon csak egyetérteni tudott a férfival. Lorenának valóban hatalma volt a férfiak fölött, s ez alól néha még Leon sem volt kivétel. Előfordult már vele is az, hogy elvesztette a fejét és engedett a vágyai parancsának. Ilyenkor mindig szenvedélyes órákat éltek át együtt. Leon biztos volt abban, hogy nemcsak őrá van különös hatással a nő, hanem ez fordítva is igaz. Tudta, hogy Lorena olyanra is képes lenne érte, amire Rickyért soha. Pedig ő volt a főnöke. A nő mégis Leonhoz volt lojális.

Nem nézhette tovább a műsort. Nem maradhatott tovább a boszorkány varázslata alatt. Egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy elveszítse a fejét. Felállt és kezet nyújtott Rickynek.
–Megyek, Ricky. Jövő héten találkozunk.
Azzal fogta magát és kisétált a Vörös Tulipánból.
Amint hazaért beállt a zuhany alá, s magára engedte a hideg vizet. Le kellett csillapítania ösztöneit. Jegelnie kellett férfi vágyait. Azokat az érzéseket, amelyeket ez az átkozott boszorkány váltott ki belőle szemérmetlen táncával. Nem akarta, hogy ez a nő elvegye az eszét. Semmi szüksége sem volt arra, hogy a megszállottjává váljon, mint oly sokan. Nem engedhette meg, hogy Lorena átvegye az irányítást elméje fölött. Ha ez megtörténne, nem lenne képes többé félelem nélkül folytatni eddigi életét. Ha lenne valaki, aki közel állna hozzá, jelen esetben egy barátnő, akkor jobban meg kellene gondolnia minden lépését. Nem kacaghatna a halál torkában, mert lenne, akiért éljen. Nem. Nem. És nem. Ő sohasem fog érzelmileg kötődni egy nőhöz sem. Legyen az Lorena vagy akárki más. Ráadásul a táncosnők nem valami megbízhatóak. Olyanok, mint a macskák: bármelyik percben tovább állhatnak. Akaratlanul is felrémlett szemei előtt az a mozdulat, amellyel Lorena lecsúsztatta vállán a köpenyt. Felhívás volt ez keringőre. De ő, Leon ezúttal sem volt táncos kedvében